Ritmusok
Az óvoda életét napi, heti és éves ritmusok határozzák meg:
- a napi ritmust a szabad játék, étkezés és a székkör váltakozása adja,
- a heti ritmus megjelenik az étkezésben (minden nap más gabonát esznek a gyerekek: rizs, árpa, köles, rozs, zab), kézműves tevékenységben (rajzolás, gyurmázás, gyapjúképkészítés, cipósütés, festés), mely a hét ugyanazon napján visszatér,
- az éves ritmus az évkör ünnepei köré épül.
A ritmusok segítenek gyermekeinknek a rendszeresség, biztonségérzet kialakulásában.
Táplálkozás
Az egészséges táplálkozás is fontos számunkra. Ételeinket igyekszünk megbízható alapanyagokból készíteni. Nálunk lehetőség van arra is, hogy a gyerekek az otthon megszokott, akár vegán táplálkozást is folytathassák.
Ünnepek
Rudolf Steiner szerint az ünnepek az év és az élet forduló- és csomópontjai, amelyek a világmindenség szellemiségével kapcsolhatják össze az embert.
A természet szüntelen körforgásban, az évszakok váltakozásában – tavaszi újulásban, nyári kényben, őszi érettségben, téli álomban – éli ritmusát. Mindez a ki- és belégzés ritmusát követi. A tavasz és a nyár: kitágulás-kilégzés, míg az ősz és tél ellenkező előjelű.
A Waldorf-óvodában ezekkel a ritmusokkal összhangban élünk. A gyermek koránál fogva még nem élheti meg közvetlenül az ünnepek belső tartalmát, ezért az óvónők felelőssége ezeket a tartalmakat érzékekkel felfogható, átélhető formába önteni.
Egy ünnep megrendezésénél lényeges, hogy a szülők a gyermekeikkel átéljék az ünnepvárás időszakát. Minden ünnepünknek és az ünneplés módjának megvan a maga sajátossága. Az ünnep „ruhája” időszakonként változik. Az éppen aktuális ünnepet szimbolizáló képek, színek, anyagok, tárgyak megjelennek az óvoda központi helyén álló évszakasztalon, gyerekek játékaiban, körtáncaiban, meséiben – segítve az ünnep mind teljesebb átélését.
Betakarítási ünnep:
Az ősz megkezdésével eljön a betakarítás, a télire való gyűjtögetés, raktározás, befőzés időszaka.
Ilyenkor a gyerekek maguk is hoznak különféle terméseket, gyümölcsöket, színes faleveleket. Nap mint nap köszönetet mondunk a föld gazdagságáért, a világ sokszínűségéért.
Szent Mihály ünnepe:
Mihály arkangyal – aki magában hordozza az őserőt, aki az emberek bátorítója, segítője, a gonosz hatalmának legyőzője – az ünnepkör meghatározója.
Ebben az időszakban a Nap a Mérleg jegyébe ér, érezhetően rövidülnek a nappalok, a mi lelkünkben is megütközik egymással a fény és sötétség, a jó és a rossz.
Az ünnephez szorosan kapcsolódik a kenyér szimbóluma. A learatott gabonát a gyerekek együtt csépelik, tisztítják, őrlik az óvónőkkel, majd Mihály-napi cipót sütnek belőle.
Szent Márton ünnepe:
A természet kezdi téli álmát aludni, ilyenkor már a melegben, lámpákat gyújtott szobákban keresünk menedéket. Az időszak fontos szereplői a manók, akik megmutatják a befelé húzódást, a föld alatti kristályosodást. Nekik építenek a gyerekek várat, melyet az ünnep napján lámpásaikkal bevilágítanak.
Megjelenik a legendákból jól ismert Márton lovag, aki – mindnyájunknak példát adva önzetlenségéből – megfelezte köpenyét a földön fagyoskodó koldussal. Fontos szimbólum a lámpás, amely az emberi lélek kis fényét sugározza ki a külvilágba.
Szent Miklós ünnepe:
Kék csillagpalástban, fején püspöki süveggel érkezik december 6-án Szent Miklós a gyerekekhez, azért, hogy elvigye Máriának és a kis Jézusnak a gyermekek szeretetét. Ő maga pedig aranydióval, almával, mogyoróval kedveskedik a gyerekeknek.
Advent:
A karácsonyt megelőző négy hét a várakozás, felkészülés, elcsendesedés időszaka.
Az ünnep közeledtét az adventi koszorún sorban fellobbanó gyertyák és az angyalposta jelzi.
A gyerekek az adventi tálaikon munkálkodnak, melyen hétről hétre megjelenik az ásvány-, a növényvilág, az állatok, s végül az emberek.
Minden reggel a szülőkkel közösen méhviaszból gyertyát mártunk és karácsonyi énekeket énekelünk. Az évszakasztalon Mária lépeget napról napra, lábai nyomát csillagok jelzik, az ünnepre benépesül a birodalma és megérkezik a jászolhoz. Az időszak csúcspontja az adventi spirál, melynek végére megszületik a Fény.
Farsang:
A Waldorf-óvoda farsangján nincsenek konkrét jelmezek. Az angyalok által érkeztetett kendők, csizmák, szoknyák, kalapok jelennek meg farsang reggelére az óvodában. Ezen a napon minden gyermek elhozhatja kedvenc ételét.
Az ünnep végén a kertben elkergetjük a téli boszorkányt és meghívjuk a régen várt tavaszt.
Húsvét:
Ahogy a tavasz kezdi életre kelteni a természetet, úgy ébred bennünk is a vágy a külső és belső környezetünk megtisztítására.
A húsvét tulajdonképpen a feltámadás misztérium megélésének az ünnepe. A gyerekekkel ezt közvetlenül nem érzékeltetjük, ezt az évek során fokozatosan értik meg. Mindez a természetben is megjelenik, és ezeket a szimbólumokat hozzuk be az óvoda mindennapjaiba. Ekkor előkerülnek a cseréptálak, amikbe búzát ültetünk.
Mennybemenetel, Pünkösd:
Mennybemenetel időszakában az idő múlását érzékeltetjük a gyerekekkel, mindezt a húsvétfán a tojások átváltozásával, felakasztásával tesszük. Egyre többet vagyunk a szabadban és gyönyörködünk a természet szépségében. Megfigyeljük az első bogarakat, pillangókat, virágokat. Pünkösdi kirándulásra megyünk, ahol virágok között járjuk a körtáncot. A gyermekeknek olajágra szállt gyapjúgalamb szimbolikája segít megérezni az ünnep hangulatát.
János-idõszak és Nyárünnep:
Ilyenkor már közeledik a tanév vége, szinte minden időnket a szabadban töltjük. Sokat játszunk a homokkal, vízzel. A János-időszak az óvodai nyárünnepben csúcsosodik ki. A gyerekek virágkoszorúval érkeznek az óvodába, ahol egy bábelőadás után felhőtlen játék veszi kezdetét.
