Fehér Viktória vagyok, 1970 őszén születtem.

1989-ben érettségiztem a tatabányai Árpád Gimnázium óvónőképzőjében, majd a Budapesti Tanítóképző Óvodapedagógusi szakán diplomáztam.

Bár mindkét iskola után határozottan azt gondoltam: óvónő nem leszek, azért az út mindig visszakanyarodott. Mikor a Waldorf-képzést kezdtem, még egész mással foglalkoztam, majd szép lassan elmentem egy óvodába dolgozni, gyermekeim születése után pedig már várt egy Waldorf-ovi.

Még ma is emlékszem a saját óvodám számos pillanatára, szagokra, mozdulatokra, játékokra, és persze az óvó nénimre, Klári nénire. Szeretném, ha a ”gyerekeim” is olyan szeretettel gondolnának az óvodai évekre, mint ahogy azt én teszem.

Próbálom a legfontosabb dolgokat átélni a gyerekekkel: az örömöt, a szeretetet, a bizalmat, a csodát, a pillantások, érintések, mozdulatok erejét. Még sokat kell tanulnom tőlük.

Öt gyermek édesanyja vagyok, feleség, aki örök álmodozó, élvezi az élet minden apró mozzanatát.

19 éves koromtól élem a Waldorf óvónők varázslatokkal teli életét.

Próbálok ebben a felgyorsult világban egy visszafogottabb, lassabb életet élni, amiben a természet szeretete és a régi ünnepek hagyományai fontos helyet kapnak.

Az állami óvodapedagógus diplomámat Vácon, a Waldorf pedagógust Solymáron szereztem meg. Emellett Gyermek és Ifjúságvédelmi képzést is végeztem.

Pedagógus munkám vezérfonala:

„A gyermeket tiszteletben kell fogadni, szeretetben kell nevelni és szabadságban kell elbocsátani.” R. S.

Az utam elég messziről kanyarodott a Waldorf-pedagógiához. Közgazdász végzettséggel, bankban dolgoztam első gyermekem születéséig. Mikor neki kerestünk ovit, akkor találkoztam egy óvónővel, akinek köszönhetően elkezdtem megismerkedni a Waldorf-pedagógiával. Elvégeztem a Waldorf Óvónő Képzést Solymáron, ami visszavezetett gyermekkori kedves tevékenységeimhez, amiket még anno a nagymamám mellett sajátíthattam el.
Közben született még két gyermekem és Tökre költöztünk, hogy ebben a falusi környezetben élhessük mindennapjainkat. Gyermekeink a töki Waldorf óvodában élhették meg a kisgyermekkor sok csodáját, férjemmel szülőként pedig egy összetartó közösségbe kerültünk.

Ezen évek alatt több családnál is voltam kisgyermek vigyázó, akiknél csiszolgattam magamban a gyermeknevelés művészetét, hogy megtaláljam az adott gyermekhez vezető utat.
2024 őszén csatlakoztam a Gyermekliget óvónői csapatához, ahol a délutánt is az oviban töltő gyermekeket várom a szárnyaim alá.

Fontos számomra, hogy a kisgyermeket úgy segítsük az útján, hogy nyitott, érdeklődő tudjon maradni a világ csodáira, megőrizze bizalmát, akaratát pedig ne letörjük, hanem megfelelő határozottsággal jó irányba tereljük és mindeközben a jó életérzése megmaradjon.

Demmler Julianna vagyok, 1973 nyarán születtem. A Gyermekliget Waldorf-óvodában gazdasszonyként dolgozom. Viszontagságos utat tettem meg, mire végre megtaláltam az óvodapedagógusi hivatást. Jelenleg Egerben vagyok másodéves óvodapedagógus hallgató.
Mivel apukám német volt, gyermekkorom és ifjúságom egy részét Németországban töltöttem.
Lipcsében, egy evangélikus óvodába jártam, sok szép emlékem van ebből az időből.
Tudatában vagyok annak, hogy egy gyermek szempontjából az óvodai évek milyen fontosak, mennyire számít a nevelő személyisége. Saját gyermekeimnél férjemmel együtt nagy figyelmet fordítottunk a nekünk megfelelő pedagógusok és oktatási intézmények kiválasztására. Sajnos későn akadtunk a Gyermekliget Waldorf-óvodára, így csak a negyedik gyermekünk , Dávid tudta kiélvezni ennek az óvodának az előnyeit, szellemiségét. Szeretek a Gyermekliget Waldorf óvodában dolgozni, jól érzem magam ebben a megtartó közösségben.